A kezdet

Nohát, ismét egy próbálkozás arra a - szerintem is tényleg jó- szokásra, hogy az ember mindennap ír, naplót, egy egy emléket, néhány sort, egy érzést - bármit. Valahogy mindig elapad a dolog, ha kézzel, ha gépen írom... majd talán az új év meghozza a motivációt, amíg szokás nem lesz.

2020. Aztuka. Rengeteg dolog történt már megint az elmúlt évben is, de mivel ez az új évszám ilyen kerek, belegondoltam, mi történt az elmúlt 5 évben, 10 évben... Hát, nem is megyek inkább bele abba, mennyi minden eszembe jutott.

Inkább előre szeretnék most tekinteni. Összegyűjtenék néhány dolgot, amit szeretnék az előttem álló évben megtenni:

- Ha nem is az összeset, de alapvetően szeretnék törekedni a kaparós sorozat poszterem kipipálására.

- Vannak könyvlisták is, amik terv szerint várnak rám az év során. Sőt, most gondolkozom egy új listán is. (Ezzel lehet, nagy fába vágom a fejszém, mivel amúgy a munka mellett kicsit undorom van mindentől, amihez használni kell a szemem, de majd valahogy próbálok túllendülni ezen, mert sajnos, szinte minden kikapcsolódásomhoz kéne "látnom"... :D

- A kettlebell edzéseket folytatni fogom, csak ide járva, havi bérletet vásárolva, ami remélhetőleg, motiválni fog arra, hogy tényleg elmenjek heti kétszer - eddig az izomláz mindig elfogadható kifogás volt magamnak, de sajnos, az mindig lehetséges, hogy lesz.

Ezek azok, amiket már jobban megrágtam és már-már elhatároztam, de vannak még ötletek a tarsolyomban, csak még nincsenek kiforrva :
- vissza kéne kicsit jobban állnom a főzésre, ezzel együtt a kajára is még nagyobb figyelmet fordítani. Mondjuk a vitálkonyházás maradhat, elégedett vagyok velük eléggé, de reggelire-vacsira állandó jelleggel nagyobb figyelmet kéne fordítanom. Plusz a fehérje bevitelre!
-azzal is jobban kéne figyelnem az egészségemre, hogy rendesen megnézetem most mi újság hormon téren, mert valami nem oké, de a szokásos vizsgálat normális értékeket mutat... meg kéne tervezni anyagilag a vizsgálatokat és esetleges magándokit.
-továbbá mentális egészség: találnom kéne valami hobbit újra, amit tudok rendszeresen a magam örömére űzni, mert ez a tankolás mentes hajtás nem fog jó irányba vezetni...

Azt hiszem nagyjából ennyit.

Most itthon töltök még egy pár napot, sorizok ezerrel, már "kaparom" a poszterről a dolgokat. :D Kicsikutya itt szundizik mellettem, ő legalább tényleg feltölt erővel. :) Aztán nem tudom, mikor utazzak vissza, már kicsit kezdem érezni ezt a "kamuvilágot", jó hazajönni, de ez már nem az én életem szerves része -sajnos-, és kicsit úgy érzem néha itthon, mintha csak szemlélő lennék, és nem lennék hatással a dolgokra. Emiatt kicsit visszavágyom, de a család miatt meg már előre vérzik a szívem. Anyával rengeteg beszélgettünk most az ünnepek alatt, amiért rettenetesen hálás vagyok. Meg amúgy is, egyszerűen csak jó egy légtérben lenni vele, látni mit csinál, tudni, hogy van... Szóval ilyenek miatt mindig fáj visszamenni. De mindig vissza kell menni, mert nem itt élek sajnos.

Milyen szomorú lett ez így a végére, pedig olyan vidám lelkesen kezdtem ezt el írni. De anya hiánya, már most könnyeket fakaszt, pedig még el se mentem. :')